Úgy alakult, hogy a 4 napos síelés első két napját itthon töltöttem, egyedül, isteni volt. Írtam szakvéleményt, tanultam, olvastam, söröztem, képzésen voltam és szülőin, meg még könyvklubban is. Vonattal mentem a család után, az is isteni volt. Gábor tartotta a frontot, de eléggé elfáradt. Fárasztó műfaj ez a háromgyerekes síelés, meg úgy általában a háromgyerekes mindennapok* is, de talán ezt már említettem:)
Barnus repesztett lefelé a pályán, rossz volt nézni, meg persze jó is:) Dorka meg küzd a snowboard-dal, de hát mi szóltunk neki előre, hogy küzdelmes lesz:) Mindenesetre az, hogy négyesben jövünk le a sípályán, az nagyon tuti érzés és jó sok munka van benne.
*Azon nevetünk napok óta, hogy Gábor unokatestvére Amerikában azt álmodta, hogy Gábor az ölébe hajtja a fejét, sír és azt hajtogatja, hogy 3 gyerek az sok... :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése