December 18 óta itthon voltunk ötösben egészen most hétfőig, az már majdnem egy hónap, nehéz visszaállni a napi rutinra. Én már kicsit vártam, azért el lehet fáradni abban, hogy állandóan öten szeretnénk ötfélét... A karácsonyi menet után bandáztunk barátokkal, ki is mozdultunk, Bikás, Vár, Állatkert meg ilyenek, jól éreztük magunkat és most már Barnussal egyre élvezhetőbbek az ilyen programok, szívja magába az infókat és élményeket...
Közben kis átrendezésbe is belevágtunk, na annak persze nem értünk a végére, pedig nagyon komoly segítségünk van: Marci, a szerelő:) Teljesen rá van indulva a csavarhúzókra...
Szilveszterkor meg, ezt még remélni se mertük, elpasszoltuk a 3 gyereket és kettesben szereltünk buliztunk:) Nagyon jól esett, bár a fele se fér bele egy ilyen estébe annak, amit eltervezünk... Marci tehát a másik nagyszülőket is letesztelte, tök jól érezte magát, így felcsillant a remény: talán néha lehetnek újra gyerektelen estéink...
Végül egy nap pakolás után elindultunk síelni, és az is nagyon jól sikerült. Ilyen hihetetlen dolgok történtek:
Itt például négyen vagyunk fenn a hegyen, mi lányok deszkával:
És aztán mind a négyen le is jöttünk, hogy kiegészüljünk Marcival:)
Olyan jó kis sűrítmény egy ilyen síelés, minden benne van kicsiben. A szüleink dolgai, a feszültségeink a szülőkkel (ami miatt általában Gáborral szoktunk veszekedni), a gyerekek motiválhatósága, kitartása, az én türelmetlenségem, amikor nem sikerül motiválni őket, és Gábor türelme, ami néha végtelennek tűnik, a közös büszkeségünk, ha végül mégis sikerül nekik és hozzá az ő örömük, amikor rájönnek, hogy mi mindenre képesek, ha rászánják magukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése