Marci beindul, de semmi nem megy simán

Kétnaponta tornázunk itthon és dévényen is voltunk újra, meg még megyünk is. Úgy tűnik, kellett és kell Marcinak ez a kis támogatás, mert tényleg beindult a hatására - ha el még nem is...

Tolatni nagyon megtanult, azóta ott lehet hagyni a kanapén, szépen letolat, meg most épp mindenhol tolat, még 10 centis magasságokból is:) Újra elkértük a tolit is, ami Barnusnak is segítségére volt anno, most ismerkedik vele Marci. 

Közben sajnos újra fáj neki - gondolom - a foga, ettől borzasztóan szét tud esni, én meg utána... Pedig vannak átaludt éjszakáink, azt mondanám félve, alakulunk, de ez a szenvedés eléggé megvisel mindkettőnket. Onnan is látszik, hogy nincs jól, hogy nem csinál rendetlenséget...

Ma pl. kidőlt a kanapén 9kor, a combomnak dőlve, miközben telefonáltam:

Aztán kikúsztam alóla és egy pokróccal helyettesítettem magam:

10 perc múlva felült, ülve aludt tovább (!), de aztán szerencsére visszafeküdt:

Nehéz 13 hónaposnak lenni, na.

Anya, ma holnap van? - avagy a háromévesek csodálatos és fárasztó világa

A fenti kérdést valamelyik reggel tette fel Barnus, mert megígértem neki előző este, hogy másnap már nyári pizsamát vehet. Az öltözködés még mindig a legfontosabb és az egyik legtöbb vitát kiváltó téma a majdnemnégy éves életében...

Nagyon édes volt, amikor az anyák napjára készült az oviban, egyik délután leültünk a padra öltözködni és akkor hangzott el a következő párbeszéd:

B: Anya, kész a kötényed.

Én: ????

B: Kész a kötényed, de nem mondom el, mert titok. Kicsit fiús lett, mert kék az egész...

Aztán pár nap múlva nagyon meglepődtem:), amikor megkaptam a fiús kötényt anyák napja alkalmából...

Rég volt már hároméves gyerekem, ezért mostanában gyakran rácsodálkozom, hogy bizonyos dolgok mennyire univerzálisak ebben a korban. Ilyenek a háromévesek, mondom Dorkának is, meg hogy legyen türelmes, elmúlik majd. Elmúlik majd a versenyzés, amiben ő csak győztes lehet, az enyém-tied-nem adom oda időszak, a poéntalan viccek korszaka, a nagyobbakat és egymást utánzás (Dorka ezt viseli legrosszabbul), a kaki-pisi-büdös korszak, az egyszerre-megyünk-káposzta-a-fejünk korszak és az állandó dacolás is. Meg a világ dolgaira adott cuki hároméves magyarázatok. Meg még rengeteg minden, ami most nem jut eszembe. Kicsit már várjuk, hogy elmúljon. De mostanában minden olyan gyorsan elmúlik. És még az sem kizárt, hogy egy icipicit azért hiányozni fog...

Okos Marcink

Ma nem mentünk játszótérre, itthon játszottunk és Marci bemutatta, hogy ő nem csak figyel, de tanul is... 

Eddig is gyanús volt, hogy a sámlit járássegítőnek használja, de ma meg is mutatta, hogyan tud négy lépést is megtenni úgy, hogy maga előtt tolja... Aztán a műanyag tüskés formáival kezdett játszani, amiket ő leginkább fogínymasszírozásra használ, amikor az egyiket, egy fehéret, véletlenül odadobta hozzám. Én meg visszadobtam neki, amitől teljes izgalomba jött és elkezdte dobálni nekem és nagyon boldog volt, hogy tudja dobni (nem mindig sikerült) meg hogy én visszadobom és vicces volt, hogy ott hevert körülötte húsz darab, de ő mindig megkereste a fehéret, mintha csak az lenne alkalmas dobálásra:) Aztán megunta (gondoltam én) bement Dorka szobájába, ahonnan pakolászás hangjai hallatszottak és kisvártatva megjelent egy kis gumilabdával:)) Azt is dobáltuk egy ideig egymásnak, de aztán visszatért a kedvenc, eldobja és kergeti című játékához... Nem is gondoltam volna, milyen összefüggéseket ért:))

Így (nem) alszunk mi

Pedig Marci alvásprojektje egész jól haladt, de most belehúzott a fogzásba és nem haladunk - mondjuk még így is jobban alszik, mint egy hónappal ezelőtt...

A mai éjszakai műsört Dorka kezdte, azért félévente egyszer valami krízis nála is bejátszik. Fél négykor sírva szólongatott minket, hogy nem tud elaludni, és komolyan is gondolta, végül 4-kor az ágyunkban kötött ki. Már épp elaludtunk volna, amikor szólt Barnus, hogy pisilnie kell és miközben pisilt, Marci elkezdett sírni. Dorka nagyon édes volt, megkérdezte, hogy visszamenjen-e az ágyába, hogy legyen hely a fiúknak, de lebeszéltem erről. Végül Barnus a kanapéra költözött, mert Marci ordítása mellett nem tudott visszaaludni, Gábor negyed hatig üldögélt Marci mellett, aki meg álldogált az ágyában és csak akkor nem sírt, ha Gáborhoz ért valamelyik testrésze, alvásról szó nem volt...

Negyed hatkor jött Marci az ágyunkba, Gábor a kanapéra, és persze mindenki szuper vidáman és kialudtan ébredt, mondanom se kell...

Talán említettem már itt, hogy mennyire szeretnék aludni...

Történet Marci (és Marcianyu) csodálatos átváltozásáról, amiben fontos szerepet játszik még a Hős Apuka is

Jó, azért ennyire nem komoly a dolog, de tényleg sokat változott Marci az utóbbi időben, amióta jobban odafigyelek rá és magamra. Ez mondjuk elég rosszul hangzik, hiszen eddig is figyeltem, de az kicsit olyan túlélés jellegű volt, mert annyira nem éreztem, hogy lenne befolyásom a dolgokra. Most kicsit tudatosabban igyekszem csinálni...

Marci kinyílt a játszótéren, aktív, önálló és ügyesedik is, bár annak vannak korlátai, amit a konduktor is megerősített. Tiszta kosz most már ő is, mire hazajövünk, és ezt jó látni...

Úgy tűnik, nemalvásban az egy év volt a tűrőképességünk határa, meg a spenótos könyv is jót tett nekem (és bár sokak szerint egy ágyban a gyerekkel, x alkalommal félálomban szoptatva jól lehet aludni, nekem ez nem megy és elég komoly indulatok jöttek elő belőlem éjszakánként Marci irányába, miközben így teltek az éjszakák), úgyhogy Marci most jóalvóvá szokik át éppen... Itt jön képbe a Hős Apuka, aki éjjelente ápolja a gyermek lelkét. Első éjjel kicsit több, mint egy órán át kitartott Marci, meg Gábor, aki mellette üldögélt... Barnus most velem alszik átmenetileg (hangos, mocorog, rugdos és horkol, valamint éjszaka többször elveszíti a szopizós kutyáját, ja és pisilnie is kell...). Az első húzós éjszakát két végigaludt éjszaka követte, nem akartuk elhinni. Aztán Siófok, meg a fogfájás kissé bekavart, de jellemzően egyszer ébred, 10-30 percet tölt Gábor társaságában panaszkodva, azután alszik tovább. Volt újabb ébredésmentes éjszaka is. Én napközben aggódva kerestem Marcin az életre szóló lelki megnyomorodás nyomait, de semmi ilyet nem találtam, csak egy jóval kiegyensúlyozottabb és nappali alvási ritmust felvevő gyereket... Hát így. Haladunk, de Hős Apuka küldetése még nem ért véget...

Így most már csak reggel és este szopizik, nagyon lelkesen, és ezzel én is jól megvagyok. Amúgy szuper étvágya van, de a szilárd kaja nem igazán érdekli. Lehet, hogy ezen is segít a dévény, ami most újra képbe kerül. Itthoni torna is lesz, heti 4-szer. Remélem lesz eredménye.

Ide például teljesen egyedül jutott fel:

Jó kis megfigyelőállomás, ha már ez az egyik kedvenc elfoglaltsága...

És aztán kis segítséggel le is mászott.

Marcibuli

Megünnepeltük Marcit is, odavolt a gyertyáért meg a tűzijátékért és az ajándékoknak is örült, a homokozó készletet már fel is avattuk azóta:)

Tragikus nyúlbaleset

érte pénteken Fülöpöt, a fehér nyuszinkat. Sajnos nem lehetett megmenteni, el kellett altatni. Elég sokkoló volt, egy óra leforgása alatt történt minden, Gábor és Barnus temették el.

A gyerekek eléggé különbözőképp gyászolják a nyuszit, Barnus nehezeket* kérdez, Dorka sírdogál, ha eszébe jut. Mi meg egyszerűen nem hisszük el, hogy ez történt vele/velünk.

*"Mi lesz, ha kiássa és megeszi egy farkas? Vagy egy kutya?"

"Hol van most Fülöp?"

"Miért nem vigyáztatok rá jobban?" (Ő épp aludt, mikor az eset történt.)