rengeteg gondolat kavarog bennem, részint magammal kapcsolatban, de az még nem tart ott, hogy leírjam, részint Marcival kapcsolatban, mert akármilyen cuki gyerek, valahogy nem vagyunk összhangban és ez engem egyre jobban bánt.
Tegnap biciklizés közben arra jutottam, hogy ideje lenne elfogadnom, hogy ő egy ilyen nyűgös, nyígós, rossz alvó, nem túl aktív, inkább megfigyelő típusú gyerek, és - ha nem is könnyen, de - el is tudom ezt fogadni, csak előbb szeretném körbejárni, hogy tényleg ilyen gyerek, vagy van valami gondja, amit nem tudunk megfejteni és azért ilyen. Az egy éves státuszon megpróbálok erről beszélni a doktornénivel, bár még azt nem tudom pontosan, hogyan, közben pedig megmutatom őt a Fejlesztőházban is, legalábbis ez a terv, most várom a visszajelzésüket.
Ma persze ennek örömére tök jó délelőttünk volt, nagyon édes volt és egészen sokat tudtunk játszani, nem a kezemben ült egész végig. Néha már a játszótéren is hajlandó pár métert bóklászni, meg a homokozó is tetszett neki, de az idő nagy részét a kezemben/ölemben tölti. Úgy meg nehéz járni tanulni, például...
(És mivel akkor már írtam a blogot, ezért nem csak a megszépítő távolság mondatja velem, hogy Barnust 11 hónaposan, mikor még nem tudott mászni, csak kúszni, játszótérre vittem saját jogon (Dorka miatt amúgy is sokat járt, de ekkortól már nem csak Dorka miatt), mert szeretett ott lenni és nagyon aktív volt és jobban is aludt tőle...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése