Kirándulás és viviszisza

Szombaton volt Dorka osztálykirándulása és Gábor szülei bevállalták a fiúkat, így nagyon laza napunk volt... Kicsit azért eltűnődtem indulás előtt, hogy inkább visszabújok az ágyba, amíg a többiek nagymamáznak/kirándulnak, de közben meg túrázni is nagyon vágytam, úgyhogy végül az nyert. Jó is volt, az egri ál-várnál voltunk, aztán pedig megmásztuk a Nagy-Kevélyt. Barnussal már a várrom is nagyon stresszes lett volna, a túra meg kivitelezhetetlen, így meg végre tudtam beszélgetni a többi anyukákkal, Gábor fotózni, Dorka meg szám-háborúzni:) szuper volt. Felfelé menet meg azt éreztem, én bármeddig bírnék így menni...

Este itt aludt Kati és Dóri, hoztak vacsit is, finom bort ittunk és a teraszon dumáltunk, nagyon jó kis este volt:) És mivel a napokban volt a szülinapom, valamint voltak gyanús jelek, már este sejtettem, hogy valami készül, aztán reggelre tényleg lett meglepetés, szuper aranyos barátaim és ismerőseim vártak reggel nyolckor egy közös futásra, amit a szuper aranyos (és nagyon lelkes titkosan szervezkedő) pasim szervezett, ez volt a viviszisza:)) Volt frissítőállomás is, rajtszámok is és a célban vártak a gyerekeim:)

Aki maradt, reggelit is kapott:) Jó lenne minden évben egy ilyen!

Marci 1 éves

Még egyik gyereknél se repült el ilyen gyorsan az első év...

Amióta bejelentkeztem tsmt-re, sokkal aktívabb és jókedvűbb. Az is igaz, hogy közben rájöttem, én is sáros vagyok az ügyben, mert én meg ráhagytam, hogy ilyen. Azóta minden délelőtt megyünk játszótérre, a szülinapján ringatón is voltunk és Marci nagyon élvezi. Mondjuk a játszótéren főleg a homokban ül, de nem mindig. A ringatón kifejezetten aktív volt, alig ismertem rá. 

Ma elaludt délelőtt, leraktam az ágyunkra, majd egyszer csak kicsattogott a nappaliba. Ezek szerint le tud mászni, csak nekünk nem mutatja meg:) Az alvása továbbra is össze-vissza, az éjjelek nem javulnak, a nappali alvásnál meg nem tudok rájönni, mi lenne a neki való ritmus. Ez azért elég fura egy egyéves gyereknél. Néha alszik délelőtt kicsit vagy sokat, néha semmit, de nem tudom eldönteni, melyiket kéne erősíteni, melyik lenne neki a legjobb. Na, mindegy.

Emlékszem, az evés is nehezen indult vele, de mostanra szuper étvágya van és rengeteget eszik. Főzeléket, gyümölcsöt is szívesen, meg már a tejtermékekre is rákapott. 

Imádja a tesóit és ők is viszontszeretik. Barnustól kapott a szülinapjára papírrepülőt, hogy széttéphesse. Szét is tépte:)

Nem is olyan rég volt, hogy azon vívódtunk, elbír-e a családunk egy harmadik gyereket. Most meg annyira nehéz elképzelni, milyen lenne az élet Marci nélkül:))

Itt épp hazaértünk a szülinapi ringatóról:

Jókedvű Marci a játszótéren:

Marci évfordulójához közeledvén

rengeteg gondolat kavarog bennem, részint magammal kapcsolatban, de az még nem tart ott, hogy leírjam, részint Marcival kapcsolatban, mert akármilyen cuki gyerek, valahogy nem vagyunk összhangban és ez engem egyre jobban bánt.

Tegnap biciklizés közben arra jutottam, hogy ideje lenne elfogadnom, hogy ő egy ilyen nyűgös, nyígós, rossz alvó, nem túl aktív, inkább megfigyelő típusú gyerek, és - ha nem is könnyen, de - el is tudom ezt fogadni, csak előbb szeretném körbejárni, hogy tényleg ilyen gyerek, vagy van valami gondja, amit nem tudunk megfejteni és azért ilyen. Az egy éves státuszon megpróbálok erről beszélni a doktornénivel, bár még azt nem tudom pontosan, hogyan, közben pedig megmutatom őt a Fejlesztőházban is, legalábbis ez a terv, most várom a visszajelzésüket. 

Ma persze ennek örömére tök jó délelőttünk volt, nagyon édes volt és egészen sokat tudtunk játszani, nem a kezemben ült egész végig. Néha már a játszótéren is hajlandó pár métert bóklászni, meg a homokozó is tetszett neki, de az idő nagy részét a kezemben/ölemben tölti. Úgy meg nehéz járni tanulni, például...

(És mivel akkor már írtam a blogot, ezért nem csak a megszépítő távolság mondatja velem, hogy Barnust 11 hónaposan, mikor még nem tudott mászni, csak kúszni, játszótérre vittem saját jogon (Dorka miatt amúgy is sokat járt, de ekkortól már nem csak Dorka miatt), mert szeretett ott lenni és nagyon aktív volt és jobban is aludt tőle...)

Haladás kis lépésekben

Öt kilótól szabadultam meg mióta kalóriát számolok a szigorú programommal. Mondjuk elég sűrűn vagyok éhes, de közben sokkal fegyelmezettebben eszek, remélem ez így is marad.

A futás is elég jól megy, mutatok némi fejlődést, ami még jobb lenne, ha tényleg rendszeresen tudnám csinálni. Végre újra eljutottam jógázni is, nagyon jól esett, mint mindig:)

Új futópartnerem is lett valamelyik hétvégén, Barnus személyében, aki kisebb hullámvölgyekkel, de nagyrészt lelkesen biciklizik mellettem és csak egyszer-kétszer kell megállni miatta, orrtörlés vagy öltözés-vetkőzés ügyben. Régóta szerettem volna kipróbálni, működőképes-e ez a dolog vele, egyelőre bizakodó vagyok:) Kicsit mondjuk a végére belassul, de ez a 2,5 kilométer akkor is szép teljesítmény tőle... Én közben némileg növeltem a távot, úgyhogy most azon gondolkodom, hogy Barnusnak nem ártana egy nagyobb bicikli:))

Az idei húsvét

is jó volt azért, csak ne lennék ilyen fáradt... Jó együtt lenni öten, és ha van valami aktivitás, akkor a hangulat is sokkal jobb, mert pl. Barnus és Dorka nem ölik egymást. Szombaton volt Dorka első magán furulya-órája, a Móriczon (a zeneiskolai heti két furulyát és heti két szolfézst beszüntettük nagy vívódások árán), úgyhogy addig a fiúkkal a Feneketlen tó melletti játszótéren és a tó körül ütöttük el az időt (amihez amúgy Dorkának is több kedve lett volna, de hát így járt szegény). Barnus nagyon élvezte a tavat és a játszót, mindenhol le kellett fényképezni:

Délután meg nagy bevásárlást csaptunk, egész jól ment a dolog három gyerekkel súlyosbítva, mondjuk én még egy kis andalogva nézelődést elbírtam volna...
Vasárnap végre összehoztuk a régóta ígérgetett sziklamászást Dorkának, mármint nem rendes mászás volt, csak négykézláb kirándulás az Oroszlán-sziklánál. Barnus is nagyon ügyesen jött, de azért miatta eléggé paráztam. A kirándulást öcsémék és két kutyájuk színesítette, szerencsére így mindkét gyereknek jutott kutya és csak néha vesztek össze a kisebbik eben... A nagy kirándulást ebéd utáni focival vezette le a család, meg nyusziajándék-kereséssel anyukámék kertjében, jó kis nap volt. Hétfőn a másik nagyszülőknél húsvétoztunk nagyon sokan, az is jó volt, csak több volt az evés és kevesebb a mozgás...

A tavalyi húsvét

sokszor eszembe jutott az elmúlt napokban. Újabban ismét botrányosan rossz éjszakáink vannak, tavaly húsvétkor viszont (ami akkor a szülinapommal esett egybe) anyukámék elvitték a két nagyot a hétvégére üdülni, Marci még odabent üdült a magzatvízben, na és az mennyire jó volt és pihentető és akkor aludtam utoljára végig éjszakát és az pedig mennyire régen volt... és milyen jó, hogy nem tudtam előre, hogy mennyire álmos leszek egy év múlva:))

Aztán ez a vonal lecsengett, kiábrándoztam magam és akkor meg az jutott eszembe arról, hogy milyen rövid ez az idei tavaszi szünet, hogy tavaly egy nappal hosszabb volt, mert az utolsó napján szültem végül, és az szerda volt... Most meg szerdán már lesz tanítás. Én meg nem fogok szülni, de ezt annyira nem is bánom:)