Mifelénk

az a helyzet mostanában, hogy minden családtag - szerencsére általában nem egyszerre - elég fáradt bír lenni. Gábor azért, mert túl sokat dolgozik, az én fáradtságom egyrészt az állapotomra fogható, másrészt abból fakad, hogy Gábor túl sokat dolgozik és így enyém szinte minden este egy eléggé fárasztó Barnussal és egy emiatt kissé háttérbe szoruló Dorkával... Dorkának fárasztó a suli, két szolfézs, két rsg, amit meg is értek, mostanában, ha kocsiba ül, rövid időn belül elalszik, múlt héten egy vendégségben ő kérte, hogy induljunk már haza és amikor nem reagáltam elég gyorsan, majdnem elaludt a gyerekszoba közepén... Barnust meg leginkább a bölcsi fárasztja, így szerdánként, két nap bölcsi után általában délben megy aludni, délelőttönként többször elfekszik valahol, ma délelőtt többször sírva fakadt, hogy alud, alud... még az se érdekli, ha nincs kész az ebéd, ha meg kész van (mert most már tudom, hogy korán fekvés várható), akkor meg túl fáradt ahhoz, hogy egyen belőle...

Szerencsére más dolgok is történnek velünk ezen kívül, csak meg kell néznem a fényképeket, hogy mik is:)) Volt Dorka osztályával számháború, az nagyon jól sikerült, Gábor előbb fotózott, majd beállt, Barnus inkább tollasozott, én meg beszélgetni próbáltam, amennyire Barnus hagyta...

volt egy szabad esténk Gáborral (ha jól számolom, húsvét óta először), ami azért alakulhatott volna jobban is, bár egyhuzamban (két pisiléstől eltekintve) 11 órát aludni, az azért nagyon jól esett...
Állatkertben is jártunk, az most épp mindkét gyereknek jó program... azóta mondja Barnus, hogy fóka és pingping:))

Dorka mostanában anyás korszakát éli, ölelget, figyel rám, segít Barnus körül, próbálja a "terrible two" korszak karmaiban vergődő öccsét terelgetni, néha nagyobb sikerrel, mint én, szóval nagylányos, néha attól tartok, túlzottan is az. Barnus, aki minden jel szerint már nem a legfiatalabb a családban, bemutatja, milyen egy igazi dackorszak:)) Éreztem én, hogy ez lesz, de attól még nehéz, főleg egy nem túl vidám első trimeszterrel párosítva. A legfiatalabb családtag pedig a legfrissebb hírek szerint 6 centi magas és nagyon cuki, az viszont még bizonytalan, mit rejteget a lábai között:)))

  

Bringa

A bringa is a Barnus-szókincs része, mióta múlt hétvégén Tiszafüreden pihentünk és pihenésképpen tekertünk 30 km-t. Elvileg, sportosabb időszakaimban, 30 km nevetséges táv, de egyrészt most nem vagyok sportosabb időszakomban, másrészt egész más úgy tekerni 30 km-t, hogy közben két gyerekben kell tartani a lelket:)) Barnus megtanulta közben a bringa szót, de a 20. km környékén teljesen behisztizett, hogy elege van a bicikliből, neki ping-pong labda kell... Dorka viszont végigtekerte, nem nagyon volt más választása. A túra elején még lelkesen mesélte, hogy a suliban az volt a téma, hogy régen vasparipának nevezték a biciklit és mekkora öröm volt, hogy nem kér enni... a vége felé meg már igazi paripáról álmodozott (de valószínűleg csak azért, mert sose töltött még lóháton négy órát:))

Én meg utólag azon gondolkoztam, hogy se nekem, se Gábornak nincsenek ellenére az ilyen sportos programok, úgy tűnik, a gyerekeink is bírják, mégis olyan ritkán kerül rá sor, és legtöbbször csak külső ráhatással... Mi valahogy nehezen indulunk neki, vagy nem is tudom. Pedig jó lenne, ha a gyerekeinknek lenne ilyesmiben is része, mert annyira jól tud esni, mikor megtapasztalod közben, hogy nem adják ingyen, utána meg jön a jó érzés, hogy "megcsináltad":))

Mindenesetre Barnust annyira megihlették a bicikliülésben töltött órák, hogy másnap itthon felpattant a futóbiciklijére (amit eddig csak tologatott), és nagyon hamar ráérzett az ízére. Azóta le se lehet vakarni a bicikliről, még az autóba is azzal együtt szeretne beszállni. Jó tempóban, nagy távokat megtesz, felemeli a lábait és egyensúlyoz, lejtőn óvatos, fékezni is tud... jó persze azért vannak bökkenők, volt olyan is, hogy lelki szemeim előtt egy oszlopra felcsavarodva láttam, mert nem értem volna utol... meg a zebráknál is vannak még problémák... De nagyon boldog vagyok, hogy az én kis fiacskámnak, akinek a mozgásfejlődési előrejelzések szerint nehéz lesz megtanulnia biciklizni, ennyire jól megy a lábbal hajtott változat:))

Ja és az oszlopra felcsavarodást vagy zebrán kilapulást megelőzendő, ha nem áll meg az "állj" felszólításra, akkor le kell szállnia a bringáról... na azt az ordítást, ami olyankor jön:))