siófoki

Két hete voltunk öt napot Siófokon, nagyrészt Gábor nélkül, most hétvégén voltunk Gáborral. Meg persze Gábor családjának különböző tagjaival, különböző felállásokban. Megállapítottam, hogy sokkal jobban bírom a gyerekezést, mint akkor, mikor Dorka volt annyi idős, mint most az öccse... mondjuk, amikor Dorka volt ennyi idős, éppen pont bombát robbantottam, szóval a megállapítás valahol nagyon is aktuális volt. A jobban bírom alatt azt értem, hogy jobban tudok örülni nekik, jobban élvezem a velük-létet, szeretem csak úgy elnézni őket... Sajnálom nagyon, hogy ez Dorkának így nem adatott meg.
Szóval Siófokon rengeteget medencéztünk, bolondoztunk, barackot és meggyet szedtünk, lekvárt főztünk, a fiúk és néha a lányok is fociztak, este kártyáztunk, keveset aludtunk, mert ebben a zsizsegésben korán kelnek a gyerekek, fára másztak és nem estek le, Barnus viszont többször is beleesett a medencébe és egyszer ruhástul a Balatonba, de már túl van rajta lelkileg:)), meg néha csak úgy üldögéltünk a kertben, és ahogy lennie kell, veszekedést csitítottunk és könnyeket törülgettünk... Néha, mikor már sok volt a családból, jól esett elvonulni a gyerekeimmel, és csak rövid pillanatokra éreztem azt, hogy jó lenne elvonulni egyedül:))
Az alsó kép Barnusról Siófokon készült (a napszemüveget nem mi erőltetjük:)), a fenti Dorkáról a régi lakásunkban, mikor annyi idős volt, mint most Barnus, szerintem süt róla a huncutság, nem?