kiáltásoktól hangos mostanság a lakásunk, Barnus ugyanis kezdi egyre jobban értékelni nővére társaságát, így folyton a nevét kiabálja... Még mindig apát emlegeti a leggyakrabban, de most már Dorka iránt is érdeklődik, ezért mostanában így "beszélgetünk":
B (kérdő hangsúllyal): apa
Én: apa dolgozik
B (kérdő hangsúllyal): Deda
Én: Dorka iskolában van.
B (kérdő hangsúllyal): apa
Én: apa dolgozik
B (kérdő hangsúllyal): Deda
Én: Dorka iskolában van...
és így tovább, jó sokáig, és bizony néha már megunom:)) Néha már Dorka is unja a nagy rajongást, de azért szerintem többnyire élvezi.
A másik kedves szokása Barnusnak, hogy kézzel-lábbal előadja mondandóját, amire az elmondottakat érthető mondatba szervezve vissza kell ismételni, hogy Barnus lássa, hogy megértettük:)) Ez tegnap pl úgy nézett ki, hogy kint dudált egy autó, mire Barnus mutogatni kezdett az ablak felé, én mondtam, hogy dudált kint egy autó, ezt nyugtázta, majd újra mutogatni kezdett, Deda, Deda felkiáltással, akkor Dorka is elmondta neki ugyanezt, majd előadta ezt Eszterrel is, aztán újra velem és így tovább, majd ugyanígy megbeszéltük azt is, hogy üü, azaz már nem dudál az autó, a fenti forgatókönyv szerint természetesen, ezután meg jött egy szirénázó autó...és már vége is volt a vacsinak. Szóval családunk legfiatalabb tagja mindent megtesz, hogy ő se maradjon ki a társalgásból...
A képen épp reggeli olvasgatás közben lett lencsevégre kapva, a biztonság kedvéért sisakban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése