"Gyere ide Takarodj"

A fenti idézetet két dolog is eszembe juttatta a hétvégén. Szombat este Siófokon, gyerekek már pizsiben, családilag tévét néztünk (ha már beszabadultunk egy tévés helyre), Dorka és Barnus bevackolta magát Peti és Csilla közé. Számukra is nézhető műsort kellett találni, ami nem egyszerű feladat, végül egy Louis de Funes filmnél kötöttünk ki, amit mindenki viccesnek talált, és közben felemlegettük a Horgász a pácban-t amiből a fenti idézet való...  

Aztán újból eszembe jutott az idézet, amikor hallom, hogy Dorka - aki Barnust mostanában nemes egyszerűséggel Cukinak hívja - veszekszik az öccsével: Menj már innen Cuki, hagyjál már békén!

Jó délutánok, jó testvérek...

A jó délután valószínűleg csak annyin múlik, hogy én jó passzban vagyok, és ezért mindent vidámabb színben látok... Például kedden Dorka osztálytársával, meg az ő öccsével és anyukájával elbicikliztünk a dunaparti Dunaparty Megálló nevű helyre, ahol lehet lángost és palacsintát enni, meg iszogatni, nagyon hangulatos hely. Jó délután volt nagyon, még úgy is, hogy Barnus folyamatosan kavicsokat akart dobálni a Dunába, ami annál a résznél elég mély és zavaros, és közben fejtette le magáról a kezemet, hogy ne fogdossam... Közben azon filóztam, hogy ennek a korszaknak mindjárt vége, pedig annyira jó látni, hogy mekkora örömet okoz neki a kavics placcsanása:))

Tegnap simán a szokásos kertes délután, de az is jó volt. A játszótéren kergettem Barnust, Dorka és B.(Dorka osztálytársa, fiú) ülnek a hintán és az élet nagy dolgait vitatják, majd Dorka hozzám fordul: Anya, szerinted B tud titkot tartani? Mert nem tudom, hogy elmondhatok-e neki egy titkot. B jelezni próbálja, hogy ő igenis tud, én meg zavarba jövök, mert hát honnan tudjam... Végül azt mondtam, hogy ezt Dorka jobban tudja nálam, mert jobban ismeri őt. 

D: De te meg jobban ismered az anyukáját!

B: Van olyan titkom, amit még anyukám se tud...

D: Nekem megengedte B., hogy itt a játszótéren kiabáljam, hogy B szerelmes L-be! (ez az a nagy titok)

B erre bőszen bólogat, igen, már az évnyitó óta...

Úgyhogy végül mondtam nekik, na látjátok, az anyukák csomó mindent nem tudnak a gyerekeikről, úgyhogy hiába ismerem B anyukáját, abból még nem tudom, hogy B tud-e titkot tartani. Ilyen bizonytalan helyzetben pedig Dorka úgy döntött, hogy a titkát inkább megtartja magának... Este nekem azért elmondta, és én tudok titkot tartani:)))

A jó testvérek meg az én gyerekeim, amikor jó passzban vannak, például a kanapén:

Vagy a traktoron:

Vagy az apjuk kezében:

Amikor meg éppen nem jó testvérek, akkor nem csinálunk képeket, inkább idegbajt kapunk tőlük:)))

Az ünnepelt

köszöni jól van, túlélte a 35. születésnapját is, a világ sem dőlt össze, ő meg arra a következtetésre jutott, hogy a 35 az nem is sok:))

Szombaton moziban voltunk Gáborral, este boroztunk (ki kell használni, hogy a szülinapos kérését nem utasítják vissza:)), vasárnap meg jól meglepődtem, mikor kiderült, hogy az ebéden - Gábor mesterkedésének köszönhetően - jóval nagyobb a létszám a vártnál... Végignézve az egybegyűlteken, megállapítottam, hogy tök jó fej barátaim vannak, meg a pasim is jó fej, és még egy csomó, szívemnek kedves ismerősöm is van a jelenlévőkön túl, ilyen társaságban öröm lesz eltölteni a következő 35-öt:)))

Vöröskő

Jót kirándultunk szombaton Dorka osztálytársaival és azok családjával. Barnust nem vittük, szerencsére, mert nem tudom, hogy bírta és bírtuk volna a 3 órás utat felfelé és a 2 órás utat lefelé...

Jó volt az idő és a hangulat, a gyerekek néha elbágyadtak, főleg felfelé, a kisbabát cipelő anyukák is elbágyadtak néha (ezt teljes mértékben át tudtam érezni), de a hangulat jó volt. Jó ez a társaság, meg érdekes volt, hogy utána az osztálytalálkozómon kevésbé éreztem magam felszabadultnak... De beszéljenek inkább a képek:

Deda, Deda

kiáltásoktól hangos mostanság a lakásunk, Barnus ugyanis kezdi egyre jobban értékelni nővére társaságát, így folyton a nevét kiabálja... Még mindig apát emlegeti a leggyakrabban, de most már Dorka iránt is érdeklődik, ezért mostanában így "beszélgetünk":

B (kérdő hangsúllyal): apa 

Én: apa dolgozik

B (kérdő hangsúllyal): Deda

Én: Dorka iskolában van.

B (kérdő hangsúllyal): apa 

Én: apa dolgozik

B (kérdő hangsúllyal): Deda

Én: Dorka iskolában van...

és így tovább, jó sokáig, és bizony néha már megunom:)) Néha már Dorka is unja a nagy rajongást, de azért szerintem többnyire élvezi. 

A másik kedves szokása Barnusnak, hogy kézzel-lábbal előadja mondandóját, amire az elmondottakat érthető mondatba szervezve vissza kell ismételni, hogy Barnus lássa, hogy megértettük:)) Ez tegnap pl úgy nézett ki, hogy kint dudált egy autó, mire Barnus mutogatni kezdett az ablak felé, én mondtam, hogy dudált kint egy autó, ezt nyugtázta, majd újra mutogatni kezdett, Deda, Deda felkiáltással, akkor Dorka is elmondta neki ugyanezt, majd előadta ezt Eszterrel is, aztán újra velem és így tovább, majd ugyanígy megbeszéltük azt is, hogy üü, azaz már nem dudál az autó, a fenti forgatókönyv szerint természetesen, ezután meg jött egy szirénázó autó...és már vége is volt a vacsinak. Szóval családunk legfiatalabb tagja mindent megtesz, hogy ő se maradjon ki a társalgásból... 

A képen épp reggeli olvasgatás közben lett lencsevégre kapva, a biztonság kedvéért sisakban:

Bölcsi

Múlt kedden megnéztük a bölcsit, ami itt volt a lakóparkban, csak most kicsit arrébb költözött. Dorka is velünk tartott, mert még tavaszi szünet volt és nagyon érdekelte is a dolog. Tetszett mindenkinek, a gondozónőket és a gyerekeket is ismertük már valamennyire a játszótérről, úgyhogy most kedden belevágtunk:)

Fél 9-re mentünk, egy órát ott voltam Barnussal, azalatt reggelizett (aznap már másodszor), játszott, láthatóan jól érezte magát. Amikor elé tettek néhány matricát, hogy válasszon jelet, addig-addig mondogatta, hogy abda, a focilabdás, már foglalt pohárra mutogatva, hogy végül a gondozónénik úgy döntöttek, elfér a focilabda mellett a pöttyös labda is:)) Így lett jel is. Fél 10-kor mondtam neki, hogy elmegyek, integetett, nem volt semmi meghatódás, egy óra múlva megtudtam telefonon, hogy teljesen jól van, így végül 12-re mentem érte, akkor értek vissza a játszótérről, még mindig jó kedve volt, de azért nagyon megörült nekem. Az ebédet hazahoztuk, hazafelé már ki kellett venni a babakocsiból, mert csukódott le a szeme:)) Aludt 3 órát, pedig kellett volna menni Dorkáért... Kedden megyünk újra, 10 alkalmas bérletünk van, remélem, mire a végére érünk, még mindig szeretni fogja, én meg túl leszek a rám váró fogorvosi macerák túlnyomó többségén:))