Barni nyűglődik. Egyszerre növeszt hat fogat. Ha felvesszük, lemenne, ha lerakjuk, feljönne. Enni kér, de aztán alig eszik. Nem tudja elmondani, mi a baja, és ez biztos nem csak nekünk rossz. Nem emlékszem Dorkánál ennyi nyűglődésre. Sőt, kevesebbre sem. Ő nem akart a kezünkben lenni, ő menni (azaz egyévesen még mászni) akart. Ha éhes volt, evett. Nagyjából mindig ugyanakkor volt éhes és megközelítőleg ugyanannyit evett. Van ilyen gyerek? Vagy csak ennyire megszépítő hat és fél évnyi távolság? Majd tartok családi közvélemény-kutatást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése