Tavaly nyár vége óta nem írtam, nem is tudom, hogy miért, így alakult. Megpróbálom összeszedni, mi történt velünk azóta, bár a karantén előtti időszak olyan, mintha évekkel ezelőtt lett volna...
Szeptemberben Dorka megkezdte a nyolcadikat, Barnus a másodikat és Marci nagycsoportos lett. Mindenkinek jól indult az év és jól is folytatódott az első félév során. Októberben Gáborral az Intersport terepfutáson futottunk, jó volt nagyon.
Aztán Barnus is volt terepfutóversenyen, sötétben :) Nagyon tetszett neki. Az őszi szünetben a gyerekek Várgesztesen voltak, mi pedig Berlinben, mindkettő nagyon jól sikerült.
Voltunk a Balatonon is ősszel, de már nem emlékszem, mit csináltunk ott :)
A Karácsony jól telt, sokat voltunk együtt, ami nagyon jó, bár persze rengetegszer meg nem olyan jó, főleg, ha hárman valamilyen felállásban épp utálják egymást... ez nagyon hullámzó, ahogy ennek lennie kell három tesó esetén...
Aztán Dorkával és barátnőivel Füredre utaztunk, szerintem jól sikerül a buli és most már legalább be tudom azonosítani a 4 fő barátnőt :)
Zúzmara félmaratont is futottunk, tök jól ment, nagyon szerettem. A futkorászás volt végig, csak Gábornak egyre több lett, ahogy közeledett a március.
Marci hazahozta a méhecskét az oviból, nagyon örült neki, közben Barnus nagyon beteg volt, egy hétig nem bírt felkelni se az ágyból és utána is elég lassan tért magához...
Szerencsére a síelésre már rendbejött, úgyhogy négyesben kincskeresős síelésre indultunk, nem gondoltuk akkor, hogy ez az utolsó kiruccanásunk jó pár hónapig... Nagyon nagy volt a tél, jó volt ilyet átélni, a gyerekek is élvezték. És itt tényleg tudtunk pihenni meg a többi szülővel dumcsizni, mert a gyerekek, Marcit is beleértve, nagyon jól elvoltak együtt. Ja és síoktató is volt, az meg a síelés minőségét dobta meg jelentősen :)
Dorka 14. születésnapját még családilag ünnepeltük, jó hangulatban telt, már amikor nem azon rágódtam, hogy mikor lett ekkora és hogyan lehet már 14 éves...
A gyerekekkel a falmászás egy jó program lett, Marci még bátortalan, de ő is bele fog jönni, úgy érzem.
Barnusnál elindult a sakkőrület, ami egyelőre töretlen, élőben is és online is rengeteget sakkozik és fejlődik. Marci nindzsa volt a farsangon, most már azért sokkal bátrabb az ilyen helyzetekben.
Március elején átvettük az új autónkat és még akkor se sejtettük, hogy egy balatoni kirándulás után hosszú hetekig fog a garázsban ácsorogni és a nagyszülőkön kívül sehová se megyünk majd vele... Nagyon szép és nagyon kényelmes amúgy, szeretjük nagyon :)
Gábor lefutotta a maratont ügyesen, mi meg frissítettük néhol és drukkoltunk neki.
Aztán hazajöttünk, még egy hét volt a "normál" életünkből, aztán bezáródtak a kapuk... és itthon találtuk magunkat öten, home-office, home-schooling és home-óvoda lettünk egyszerre és ez azért nagyon küzdelmes volt... de ezt majd egy következő bejegyzésben mesélem el...
