Spartan

Na, végül ezt is kipróbáltuk, én eredetileg azt gondoltam, nekem ennyi elég lesz, de most úgy tűnik, az új cél az, hogy ne csak túléljük, hanem szépen teljesítsük... 

Itt még előtte, tisztán:

Itt lettünk nagyon sárosak:

És ez így is maradt a végéig:

Itt már nem annyira látszik:

 Közben Barnuska a barátaival, de a szülei drukkolása nélkül küzdött, nem is rosszul, mert 8. lett a sok gyerek között:

Apa és fia:

                             

                  

A 401. bejegyzés, ami az őszről szól...

400 bejegyzés azért nem kevés. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon érdekelni fogja-e a gyerekeimet valaha, amit itt összeirkálok róluk... azt hiszem, inkább nem, majd csak én fogok ezzel nosztalgiázni...

Ez az ősz sok mindenről lesz emlékezetes, Dorka gimis lett, Barnus iskolás, Marci úszni és szocializálódni tanul, csupa jó dolog, de közben ez az az ősz, amikor nagyon sok körülöttünk a betegség és ez mindenkit megmozgat... a gyerekeinket kevésbé látványosan, minket inkább... nekem ez az utóbbi években elég gyakran eszembe jutott, hogy előbb utóbb eljön az ideje annak is, hogy az idősödő családtagjaink betegek lesznek és eljön az ideje a búcsúnak is, de erre lehetetlen felkészülni  és ilyenkor, amikor helyzet van, nagyon vágyom rá, hogy még ne most, még nagyon sokára legyen itt az ideje...