Marci bátorodik

Most megint egy nagyot lépett előre. 

Amióta középsős, általában nem egyedül lófrálva vagy magában molyolva találok rá, amikor érte megyek, hanem valamilyen interakcióban van... a héten még azt is megkaptam, miért mentem ilyen korán, ő most akart kutyásat játszani a Levivel... Nagyon jó volt ezt hallani a szájából. 

A napokban hangosan és érthetően köszönt az utcán a szembejövő dadusnéninek, a nevén szólítva... én nagyon meglepődtem ezen... mostanában már nem tudok senkivel beszélgetni ovi után, mert Marci állandóan belebeszél... és nem csak hozzám beszél ilyenkor, hanem a beszélgetőpartnereimet szólítja meg!

Aztán meg az is történt szeptemberben, hogy háromszor volt már úszni, és már a második alkalommal víz alatt volt... a mi kis víziszonyos Marcink éppen nagyon bátran felveszi a harcot ezzel a félelmével. Nem megy könnyen, sokat mondja, hogy nem, meg azt is, hogy soha, kapaszkodik belém, de közben meg vágyik is rá, hogy ez a dolog működjön és mostanában néha ez utóbbi bizonyul erősebbnek...

Meg még az is van, bár ez nem bátorság témakör, hogy nemrégiben felfigyeltem rá, hogy dugdossa ki a nyelvét beszéd közben és aztán leesett nekem, hogy így már megy az "l" betű... most már szerintem nem is kell annyira kidugdosnia hozzá... próbálja az "r" betűre is alkalmazni, de abban nem segít... szóval így már alig selypít a mi kicsi nagyfiúnk...

7

Barnus nyáron 7 éves lett és minden szempontból egy érett 7 éves benyomását kelti. Önálló, dolgaira odafigyelő, ötletelő és ötleteit megvalósítani törekvő, társasági, szervező, együttműködő gyerek lett belőle, akinek a viharai már jóval kisebb amplitúdójúak, mint akár egy éve... szerintem ő most jól van, a helyén van... talán végre félve azt mondhatom, hogy itthon is sokkal inkább a helyén van... persze az iskolai stresszt és feszültséget továbbra is itthon és főleg Marcin vezeti le, de most már nem kell erről szólni az egész délutánnak, helyette olyan is belefér, hogy leckét ír és önszorgalomból is dolgozik az iskolai dolgain, beszélget és mesél, rántottát készít magának és elfárad... annyira, hogy minden este már alszik, mire a feje a párnához ér...

Boldog szülinapot Barnus!

A gimis, az elsős és az ovis

Ez az újfajta felállás, hogyan tudnak hárman háromféle intézménybe járni...

Izgis volt azért ez a sok újdonság egyszerre, de egyelőre pozitív a mérleg: Dorka szereti a gimit (még ha kicsit meg is ijedt a rá váró feladattól), Barnus szereti a Kincskeresőt (és csomót lóg a nagyokkal, mint igazi bennfentes... csak a nővérét hiányolja), Marci szereti az ovit, ahol végre középsős és megérkeztek melléjük a kicsik, ami sokat lendít a státuszán :)

Remélem marad ez a pozitív vonal és sikerül hamarosan belesimulnunk a rutinba, mert ez az évkezdési összevisszaság nem könnyebb most sem, pedig most készülni is próbáltam rá lelkileg...

Évnyitó előtt:

Első nap reggele:

 Évnyitó és első nap reggele:

És végül az utónyaralás és az utógondolatok...

Az utónyaralást apukám szervezte spontán, Szarvasra. Nagyon jó buli volt...

Az első nap bringáztunk, az ügyesek 65 km-t, én Barnussal egy esése után visszafordultam. Így mi oda-vissza kompoztunk:

Dorka, amikor már eléggé a végét járja:

Elkapta a holdat, miközben ették a szúnyogok :)

A második napon kenuzás volt a program, régóta szerettem volna kipróbálni, hogy lehet-e a fiúkkal kenuzni és úgy tűnik, hogy bírják:

Főleg, hogy közben kikötöttünk frissítésre :)

Idén nyáron már tényleg érezhetően könnyebb és pihentetőbb volt nekünk felnőtteknek is a nyaralás, aminek nagyon örülök egyfelől, másfelől tudom, hogy hányszor fogok ezekre a nyarakra nosztalgiázva visszagondolni, amikor már a legkisebb se akar velünk nyaralni... De azért elképzeltük, hogy mennyire jól el tudnánk tölteni kettesben is az időt Zánkán, kissé más programokkal, mint amiket négyesben/ötösben szoktunk csinálni...

Nyaralás 2. felvonás

Nem teljesen a tervek szerint indult, de szerencsére ez is nagyon jól sikerült... és hát egyelőre Zánkát se unjuk...

Füreden kezdtünk, a 3 gyerek és én, de a hétvégére lassan megtelt a ház... Aztán továbbálltunk Zánkára, a családom kocsival, én meg szaladva... itt már Tihanynál járok...

 

Aztán nagy nyaralásba csaptunk, pont olyan idő volt, hogy mást úgyse nagyon lehetett csinálni... illetve mi nyaralásba, Barnus meg halfogásba kezdett nagy erőkkel...

Aztán lett egy cicánk, másnap hozta két testvérét is és ők is jól érezték magukat nálunk, a gyerekek meg imádták őket...

Sajnos Dorka csak az első héten nyaralt velünk, szombaton Akarattyán bulizott, vasárnap hazahoztam és átadtam a tábornak és a nagyszülőknek. Innentől négyesben folytattuk a nyaralást, azaz kezdetben hatosban, Barnust megleptük a barátaival, így hármasban halásztak megállás nélkül:

Strandoltunk vihar előtt (is), voltunk Hegyestűn, kőfagyiztunk, áthajóztunk Boglárra, Gábor körbebiciklizte a tavat, addig én a fiúkkal Mencshelyre kirándultam...

Barnus talán a legnyitottabb a gyerekek közül az állatokra, a rengeteg új halfajta megtanulása mellett sokat játszott a cicákkal is és a végén már gyíkra is sikeresen vadászott:

Csakis a keretezés miatt Füredre vissza is futottam, de nagyon meleg volt, szóval ha Gábor nem ment meg Tihanynál (hideg almafröccsel és lelkierő-fröccsel), még most is ott lennék talán...

Végül családilag Akarattyán vacsoráztunk, majd hazajöttünk és két napig pakoltunk és mostunk :) 

Barnus alig várja, hogy visszamenjünk ősszel, amikor igazán harapnak a halak...