Még januári

így február közepén...

Most januárban sokszor eszembe/eszünkbe jutott, hogy két éve műtötték Barnust először, még kórházi képeket és videókat is nézegettünk vele, olyat is, amin fekve, kikötözve próbál játszani az apukájával, és én nem tudom végignézni ezeket úgy, hogy ne gyűljön a gombóc a torkomba, mert annyira szívszorító... így még szívszorítóbb, visszanézve, hogy tudjuk, hogyan ment tovább a dolog... Meg az is nagyon érdekes, hogy mennyire jól emlékszik rá Barnus is... még az se kizárt, hogy ez lesz felnőtt korában az első emléke a gyerekkorából...

Egy éve januárban meg interjún voltam két helyen is, az egyiken azt mondták (és ilyet nagyon ritkán mondtak nekem hosszú állásinterjú-pályafutásom során), hogy engem választanának, én meg zsigeri tiltakozást éreztem az öröm helyett... a másik helyen nem ígértek semmi biztosat, én még is nemet mondtam az elsőre... napokig vívódtam... aztán nem vettek fel a másik helyre, összezuhantam, majd összekapartam magam... és végül március óta ott dolgozom :) Visszanézve nagyon jól volt ez így, és azóta is többször próbálom előhívni az érzést, azt a zsigeri igent vagy nemet, amikor döntenem kell... most azt tanulgatom, hogy abban lehet bízni...

Hogy is állok?

A sokat fogok tanulni rész beindult, havi 2 hétvége érintett, áprilisban kezdem a drámát is, ha minden jól megy az legalább nem hétvége...

A futás is nagyon jól alakul, sokat futok és jól is esik, ráadásul szombaton az edző is szóvá tette, hogy bármit is csinálok, látszik rajtam :)

Az időben megcsinálom az adminisztráció rész se áll rosszul, most például nem rajtam áll, a gyógypedagógus párom nem küldi az anyagot, pedig általában szokta...

A kevesebb cucc, nagyobb rend is talán alakul, bár néha elkeseredek, hogy megvalósíthatatlan...

A gyerekekkel leülés nehéz, hullámzunk, teljesen békés és jókedvű napokat tiszta hisztis és veszekedős másnapok bírnak követni, nem látom benne a rendszert...

Gáborral volt egy szuper hétvégénk, a gyerekek elutaztak a nagyszülőkkel, mi meg aktívan mozogtunk, moziztunk, lakberendeztünk, aludtunk :) Nagyon jól esett.

Hát a blogírás... az nem nagyon fér bele... de igyekszem. Úgyhogy most gyorsan elmesélem még, hogy két hétvégét is Füreden töltöttünk és csomót koriztunk, isteni volt, én nem tudtam betelni a befagyott Balatonnal... Dorka már nagyon jó, szerintem mi is sokat fejlődtünk Gáborral, Barnus meg megtanult korizni:) Hokiztunk is, az is nagy buli volt, meg elcsúsztunk Tihanyig, az szuper élmény volt :)

Barnus a jégen:

Családi hokimeccs:

Mögöttünk a déli part:

És a másik irány: