Idei gondolatok

Nem egyszerű három gyerekkel eljutni a feldíszített karácsonyfáig és az alávarázsolt ajándékokig, de azért szerencsére sikerült. Idén a nyuszival együtt már hatan feszítünk a karácsonyi képeken, szerintem jól mutatunk:)

A szívemnek ez a kép is nagyon kedves:

Nemrégiben végignéztem a gyerekes karácsonyi képeinket az elmúlt 9 évről és olyan jól látszik, hogy alakultak a szokásaink, alakult a családi felállás is néhányszor, és az, ami most van, az jó. Pár éve már a Szenteste csak a miénk. Ezt én nagyon szeretem, meg azt is, hogy körülbelül sötétedésre elkészülünk, és a délután már csak arról szól, hogy örülünk a gyerekek örömének és kipróbáljuk az új játékokat (amiket egyre hosszabb ideig tart összeépíteni:)). Közben gyakran eszembe jut az is, hogy idővel ez a felállás is változni fog és eljön az is majd, hogy én leszek a rangidős a vendéglátás és főzés terén. Remélem, ez még jó sokára lesz, addig van még mit tanulnom...

Eljutottunk

karácsonyig, tartottam a nem-stresszelős fogadalmam, egész jól sikerült. Igaz, még a reggeli futóruhámban vagyok így délután 3-kor, de nézzük a jó oldalát: voltam futni:))

Végül mézeskalács és linzer készült, meg épp sül az almás pite, este lazacot eszünk, a további napokra főznek nekünk szerencsére... Az idei nem az újítások éve a karácsonyi menü terén.

Ami kicsit hiányzik, ma fogalmaztam meg magamnak, hogy szeretnék valami jótékonykodást csempészni az ünnepbe, meg hogy esetleg nekiálljak a bejglinek. Még szerencse, hogy jövőre is lesz karácsony...

Na megyek fürdeni...

Minden kedves olvasómnak pont olyat, amilyet szeretne!

Hullámzás

Mennyivel jobban hangzik az, hogy hullámvölgy, mint hogy gödör. Főleg, ha én vagyok benne. De izgalomra semmi ok, dolgozom az ügyön. 

Hullámhegynek viszont jó, hogy vasárnap futottam az 500. kilométeremet idén, és ebből úgy kb. 450 kifejezetten jól esett. És a maradék 50 is elviselhető volt, a telefonomban a futós programom megkérdezi a futás végén mindig, hogy milyen volt és sose jelöltem be azt, hogy rossz... Örülök, hogy január 1-én Gábor feltelepítette ezt a programot nekem és még frissiben lefutottam az első 2,5 kilométeremet és aztán a többit és közben csomó jó dolog történt velem... 

Decemberben amúgy is sok a hullámzás, de most elhatároztam, hogy nem fogom stresszelni magam, minden meglesz valahogy, ha meg nem, akkor is megleszünk és itt leszünk egymásnak. Igyekszem nagyon, hogy ehhez tartsam magam. 

Ezt a képet meg nagyon szeretem, Barnus kérte, hogy fényképezzem le őket...