Barnus-beszéd

Dorka mostanában nagyon büszke rá, hogy ennyi idősen ő már beszélt, én viszont egyáltalán nem emlékszem rá (és ezt nagyon sajnálom is), hogy hogyan zajlott az egész, hogyan lettek a szavakból mondatok... Barnus most ott tart, hogy mindenféle szavakat leutánoz, látható örömet okoz neki, hogy érthető szavakat produkál. Ma már az is előfordult, hogy magától mondott új szót: reggelinél közölte, hogy ubi, azaz uborkát is kér. Így azért könnyebb vele a reggeli, hogy mondja, hogy vaj, sajt, ubi, kifli:))

Ez a lista ugyan napról-napra bővül, de ez a mai állás szerinti Barnus-szókincs: busz, illa mint villa vagy kanál vagy villamos, kés, inni, enni, kuka, panda, cica, papagáj, punci, popó, bringa, papucs, Bob(-mester), baba, sok nevet is tud, Ági, Ádi, Anna, Peti, már megy a Dorka is, de megszokásból még mindig a Dedá-t használja, Pisti, Andris, ma már a Zsuzsi is ment (ő volt itt látogatóban), nemrég beleszeretett az asztaliteniszbe, tudja mondani, hogy pingpong és azt is, hogy pingpong labda:))... Haladunk-haladunk...

Az új rendszer

alakulóan van, azt hiszem Gábornak a legnehezebb a váltás, mert heti 2 vagy inkább 3 alkalommal kiveszem a feneke alól a kocsit, hogy én menjek vele dolgozni... És reggelente ő viszi a gyerekeket, előbb Dorka suli, majd Barnus bölcsi, de ebbe szerintem hamar bele fog jönni. Dorkának nincs nagy változás, én megyek érte, mint eddig. Barnus heti 3 napot tölt a bölcsiben, teljes munkaidőben:)), egyelőre minden gond nélkül szerencsére. A maradék két napban itthon velem, néha nagyival... Nagyon örülök, hogy maradt ebben a bölcsiben, mert itt eddig is jól érezte magát, zökkenőmentesen lett ottalvós, ráadásul kb. 400 méterre van a sulitól, tiszta főnyeremény. 

Ja igen, én is itt vagyok, nekem egyelőre jól esik az új rendszer, felnőtt emberekkel lenni, használni az agyamat (és megtapasztalni, hogy még működik:)), ebédidőben beszélgetve, nyugiban ebédelni, nem főzni, és (egyelőre még) ha nem is pontban, de nagyjából munkaidő leteltével felállni, hogy indulhasson a délutáni műszak a gyerekekkel. Az mondjuk tök jó lenne, ha abban néha Gábor is részt tudna venni, de sajna ilyesmi mostanában nincs kilátásban... azért így is elvagyunk, de néha olyan irigy tudok lenni a délután szembejövő, meg játszótéren felbukkanó apukákra:)

Itt az ősz

bár gondolom, ezt nem csak én vettem észre. Ma nagyon esett, de mivel Barnus kapott csinos esőnadrágot, így lementünk a játszótérre. Mondanom se kell, egyedül voltunk:))

Aztán itthon kimostuk a kutyát:

Szerencsére volt annyi eszem, hogy a 15 perces programra raktam be, mert a fürdőszobát nem hagyhattuk el a mosás idejére. Néha meglátta a kutyát, akkor mutogatta, különben meg főleg sírdogált... de nagyon szép tiszta lett:))

Tesók és tanulságok

Már az elején lelövöm a poént: a tesók szeretik egymást, én meg újfent tanultam valamit. 

Furcsa érzés a gyerekeimen keresztül megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebb második gyereknek lenni. Mert az első gyerek trón-fosztott lesz, a másodiknak szimplán van egy nagyobb testvére. Az első gyerek a nagy, a második a kicsi. A szülők az elsőnél paráznak és bénáznak, a másodiknál lazábbak. Az első gyereknél azt hiszed, hogy a Te képességeidről/teljesítményedről mutat valamit az, amilyen a gyereked, a másodiknál már tudod, hogy ez hülyeség. Az elsőt simán beadod bölcsibe, mert itt az ideje, a másodiknál már tudod, hogy ez itt valaminek végérvényesen a vége és haladékot keresel számára. Az első gyereknek a szülei vannak játszani, bolondozni, összebújni, a másodiknak meg a szülők mellé ott a tesó is, aki sokszor mindezeket sokkal lelkesebben csinálja... és még sorolhatnám. Nagyon sok szülő - és ide értem magamat is, ez a tanulság rész - mégis a legtöbb helyzetben a kicsit védi, a kicsinek kedvez, neki ad igazat, a nagy meg legyen okos, megértő, adja oda, mondjon le róla, stb... Nem is értem, hogy gondoltam... és Dorkának (persze nemcsak emiatt) nem volt könnyű az elmúlt két év. Volt jó pár mélypont, Dorka változó tünetekkel jelezte felénk, hogy nincs rendben a lelke, hogy kevés a figyelem, ami neki jut és fogyóban a türelme és megértése. Mégis lassan esett le nekem, hogy mi az én szerepem ebben a történetben, de ahogy leesett, a helyzet javulni kezdett...

Mindezek ellenére szerencsére nagyon szereti az öccsét, ez legjobban akkor jön ki, amikor Barnus valami miatt nagyon elesett. Mint például nemrégiben, amikor Barnus lázasan fetrengett a kanapén, Dorka meg szórakoztatta, ölelgette és puszilgatta... majd amikor szóltam, hogy ezt talán évnyitó előtt egy nappal nem kéne, akkor közölte, hogy "nem lehet kibírni, hogy ne puszilgassam, mikor ilyen cuki"... Barnus pedig töretlen lelkesedéssel imádja nővérét, a kedvéért még lázasan is elvonszolja magát Dorka szobájáig, hogy játszanak:)) Sajna ő Dorka-imádatát továbbra is főként úgy fejezi ki, hogy minden kell neki, ami Dorkáé, mostanában ez a fő konfliktusforrás közöttük. Meg úgy, hogy utánozza Dorkát. Vicces amikor Dorka babát takargat a kanapén, közben kicsivel arrébb Barnus ugyanazokkal a mozdulatokkal babát takargat a kanapén... vagy Dorka pórázt köt a plüsskutyára, erre Barnusnak is kell póráz a másik plüsskutyára... ha Dorka bepakolós-utazósat játszik, Barnus is táskát szerez magának és bepakol-utazik... Ha Dorka homok-sütit készít nekem, Barnus is homok-sütit készít nekem... ha Dorka valami fontosat a fülembe súg, akkor Barnus is a fülemhez hajol és valami fontosat súg, pl. vavavabababa:))